Székelyföldön töretlen a táncház iránti érdeklődés, Kolozsváron újraéledni látszik. Három év után újra heti rendszerességgel tartanak táncházat Kolozsváron: ma avatják fel a Kallós Zoltán Alapítvány új termét, ahol a táncalkalmak mellett kézműves-foglalkozások is várják majd az érdeklődőket. A szamosújvári Sóvirág, a helyi Tarisznyás, a kalotaszegi Csűrös és a székelykeresztúri Cikász zenekar húzza majd a talpalávalót az új kolozsvári táncházban. Heti rendszerességgel legutóbb, 2004-ig a Zurboló-táncházak működtek a városban, majd két év teljes szünet után a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál kezdtek el – havonta egyszer – táncházat tartani. A sepsiszentgyörgyi táncház hat éve újra virágkorát éli. Többféle táncalkalom is várja az érdeklődőket Csíkszeredában. A Virtus Egyesület négy éve indított rendszeres táncházat. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szintén szervez táncházakat Csíkszeredában. A Szilágyi vendéglőből a művelődési ház kiállítótermébe költöztek a népi táncok kedvelői Gyergyószentmiklóson. Az idény itt a hétvégén kezdődött el, a Szent István gyermekei pusztinai hagyományőrző csoport részvételével. A Nyisztor Tinka néprajzkutató vezetésével érkezett csángó hagyományőrzők előbb misén vettek részt, majd színpompás népviseletben vonultak át a művelődési házba. /Gödri Alpár Béla, Jánossy Alíz, Rostás-Péter Emese: Táncalkalmak hétköznapokra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./
2007. november 13.
Pusztinán olyan gyerekeket írattak be az olasz anyanyelv órákra, akik nem Olaszországban születtek, és egy szót se tudnak olaszul, olvasható a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) honlapján. A helyi római katolikus plébános és az iskola igazgatónőjének rábeszélése folytán még 2007 tavaszán összegyűjtöttek néhány kérvényt (az MCSMSZ-nek a mai napig sem sikerült kideríteni, hogy pontosan hányat és mely gyerekek nevére szólnak azok). Aztán hosszú hónapokig csend volt. A szövetség vezetősége akkor úgy gondolta, a hatóságok belátták a helyzet abszurditását: Pusztinán nincsenek, nem lehetnek olasz anyanyelvű gyerekek. Azonban november 9-én mégis megtartották az első olasz anyanyelvi órát a pusztinai iskolában. Az olasz nyelvtanár természetesen azonos a román nyelv és irodalom tanárral. Akik olaszul tanulnak az iskolában, azoknak a törvény is tiltja a magyar nyelvórákat, hiszen nem lehet két anyanyelve egy gyereknek (a román államnyelv mellett). A szövetség tiltakozott a magyar anyanyelv ilyen módszerrel való kiszorítása ellen. Az „olasz anyanyelvű” gyerekek egyelőre eljárnak magyarórára, igaz csak iskolán kívüli formában, hiszen az iskolai órákat tiltja az igazgatónő számukra. /Az olasz nyelv oktatásával szorítanák ki a magyar gyerekek anyanyelvoktatását Csángóföldön. = Medica. ro, nov. 13./
2007. november 21.
Negyedik alkalommal szervezte meg az oktatási programban részt vevő gyerekek népdalvetélkedőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). Az egyes falvakban lezajlott elődöntők után Lészpeden gyűltek össze a legügyesebb énekesek. A népviseletbe öltözött népes gyerekcsapat magyar- és énektanárok kíséretében, hangos énekszóval vonult fel a lészpedi általános iskolától a helyi kultúrotthonig. Márton Attila lészpedi magyartanár, a vetélkedő házigazdája nyitotta meg a rendezvényt, majd Hegyeli Attila, az oktatási program felelőse köszöntötte a gyerekeket, nézőket és meghívottakat. Nisztor Ilona, pusztinai ének- és néptánctanár vezette a versenyt, a zsűrizést pedig Kallós Zoltán Kossuth-díjas etnográfus. Az alsó tagozatos diákoknak öt, míg a felsősöknek tíz moldvai népdalt kellett tudniuk ahhoz, hogy versenybe szállhassanak. A helyi gyerekcsapat a Lészpedi guzsalyas című előadásával aratott sikert. /IV. Szeret menti Népdalverseny. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2007. december 5.
Csángóföldön, Pusztinán olyan gyerekeket írattak be az olasz „anyanyelv” órákra, akik nem Olaszországban születtek, és legtöbbjük természetesen egy szót se tud olaszul. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szerint ez csupán egy ravasz módszer a magyar anyanyelv kiszorítására, mondta el Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási programfelelőse. Pusztinán megmondták a szülőknek, hogy mindkettőre nem mehetnek a gyerekek: vagyis választás elé állítják a szülőket és diákokat egyaránt. Az emberek rögtön 1990 után már kezdtek menni Olaszországba dolgozni a csángó falvakból. Egyesek elvitték az egész családot, egyszer csak az asszonyokat, majd a gyerekeket is. Jelenleg komoly gondot jelent a bákói tanügyi hatóságoknak a gyerekek migrációja: akár osztályok is megszűnhetnek azért, mert sok gyereket vesznek ki a szülők az iskolából, és visznek Nyugatra. A legtöbb csángó faluból a munkaképes fiatalabb lakosság szinte teljes létszámmal külföldön dolgozik (sőt vannak olyanok, akik ott is tanulnak) ideiglenesen vagy állandóan. Érdekes, hogy senki nem veszíti el a szülőfölddel a kapcsolatot. Még azok a családok is, akik több mint tíz éve Olaszországban dolgoznak – és a gyerekeik is ott tanulnak – sokszor itthon építkeznek, itthoni álmaik vannak, és arról beszélnek, hogy egyszer majd hazajönnek. Azonban legtöbbjük ott marad. Az iskolába november 11-től egyelőre „hivatalosan” tanítják az olasz nyelvet is. Az Oktatási Minisztérium rendelete kimondja, hogy az anyanyelv tanulása nem köthető sem népszámláshoz, sem nemzetiséghez való tartozáshoz, tehát gyakorlatilag bárki kérheti bármely nyelv anyanyelvkénti tanulását. Pusztinán 2007 tavaszán a helyi római katolikus pap és az iskola igazgatónője kitalálta: arra biztatja a falu népét: írassák inkább olasz anyanyelvi órákra a gyerekeket, mert amúgy is sokan dolgoznak a faluból Olaszországban. Sikerült elérnünk, hogy novembertől ugyan elkezdték az olasz nyelv oktatását Pusztinán. Az olasz nyelv tanítását az egyház kezdeményezte, hogy kiszorítsa az iskolából a magyar nyelvet. A Csángó Szövetség a közeljövőben több helyen be szeretné indítani az iskolán kívüli oktatást: eddig 19 településen működik, többek közt Bákó városában is – ahol jelentős a magyarok száma. Működésükhöz kapcsolódik a Reverinda című gyereklap is, amelyet különböző falvak gyerekei írnak, és a tanárok szerkesztik – a közösségi tudat, az összetartozás hangsúlyozásának egyik legfontosabb eszköze. A moldvai és Kárpát-medencei magyarság közti kapcsolattartás segítése céljából létre hozták a Legyen Ön is keresztszülő! programot. Terveik között szerepel az iskolai magyarórák számának növelése, az iskolán kívüli tevékenységek bővítése és a továbbtanuló gyerekek ösztöndíjazása, kollégiumi és étkeztetési költségeiknek fedezése. /Vetési Júlia: Olaszországban dolgoznak, de itthoni álmaik vannak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./
2008. január 28.
„Egy-két találkozót leszámítva, minden alkalommal itt voltam Szatmárnémetiben, ezért joggal mondhatom, hogy ilyen rangos vetélkedő, mint a mostani, még nem volt” – mondta Birinyi József zsűrielnök, budapesti néprajzkutató, a népművészet mestere a Szamos-parti városban 17. alkalommal megrendezett Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési verseny hét végi döntőjén. Nyisztor Ilona tucatnyi csángó népdalénekessel jelent meg a versenyen – akiknek fele a legjobbak közt végzett. A vetélkedő színvonalát jelzi az is, hogy a kapott pontok alapján mind az első, mind pedig a második helyen ketten végeztek. Komáromtól Pusztináig, Hódmezővásárhelytől Tiszaszőlősig sokan neveztek be. A verseny főszervezője, Csirák Csaba, a szatmári Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke meglepetést tartogatott. A találkozó végén Fejér Kálmán zenetanár vezetésével a helyi katolikus és református kórusok – több heti közös próba után – együttesen elénekelték Kodály Székelyfonójának teljes dalrepertoárját. /Sike Lajos: Hajnal akart lenni… = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
2008. február 4.
Sólyom László köztársasági elnök a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel való együttlétről beszélt a hagyományos budapesti Csángó Bálon, melynek védnöke is volt. A hét végén rendezték Budapesten XII. Csángó Bált. Már délután kígyóztak a sorok a Petőfi Csarnok bejárata előtt. Aprócska fiúk és lányok igyekeztek szüleikkel a Kökény Gyermektáncházba. Este egyre többen próbáltak meg bejutni, az ülőjegyeket elkapkodták, így a kétórás színpadi műsor alatt a falak mellett több száz fő állva tapsolt. „Ez az együttlét azt is jelenti, hogy nemcsak ezen a bálon, hanem mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel” – fogalmazott Sólyom László. Elmondása szerint a csángó kultúra a magyar kultúrának egy szépséges darabja, de a legveszélyeztetettebb is, „hiszen a moldvai csángóknak a magyar mivoltát vonták és vonják kétségbe, a magyar katolikus egyház sem áll mellettük”. Sólyom szerint köszönetet kell mondani mindenkinek, aki segíti a csángókat magyar identitásuk megtartásában, de mindenekelőtt magukat a csángókat illeti köszönet, mert nehéz körülmények között is kitartanak. A csángó bálozók a párhuzamosan zajló Magyar Filmszemle keretében megtekinthették Fekete Ibolya Csángók című dokumentumfilmjét is. A moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró film a versenyen kívüli programban, az információs vetítések között kapott helyet. Egy másik csángó témájú alkotást, Orbán Ágnes Merre tekereggyünk immá’ című tudományos ismeretterjesztő filmjét is megtekinthették: itt egy rendhagyó „érettségi találkozó” révén kirajzolódnak a néző előtt egy hagyományos társadalmi szerkezetet őrző falu utolsó negyven évében történt változások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók, csavaros mesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./ Sólyom László rámutatott: nem csak a csángók, hanem a Magyarországon kívüli összes nemzetrész is egy gyökeres és nagyon gyors változás folyamatában van. A tömb- és szórványmagyarság s itthon a magyar társadalom is változik. Ha közös jövőt tervezünk magunknak, ezekből a változásokból kell kiindulni, feltéve, ha megvan a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk, amit a magyar nemzettől örökségbe kaptunk – fogalmazott az államfő. Sólyom László megtekintette a Petrás Mária csángó keramikus alkotásaiból összeállított kiállítást, majd szót váltott a színpadi műsorban fellépő csángó hagyományőrzőkkel is. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes kínált bepillantást a rendkívül gazdag csángó zene- és tánckultúrába. A Kisebbségekért ― Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett rendezvényen a csángómagyarok bemutathatták viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat – mondta a szervezők nevében Nagy Bercel. Felidézte, hogy 2001. május 23-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondta, hogy a moldvai csángók ,,a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án a testület ismételten aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt. Felemelte szavát a csángómagyarokért vatikáni látogatásakor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, aki 2002-ben a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat a csángómagyaroknak. 2002 szeptemberében ― közel fél évszázados várakozás után ― két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől tizennégy faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Csángóföldön jelenleg tizenöt településen hivatalosan, három faluban pedig iskolán kívül folyik a magyaroktatás közel 1400 diák számára, 32 tanár felügyeletével. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15-én helyezték el az első moldvai magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsin községben. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a MCSMSZ a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángómagyarok magyar nyelven misézhessenek. /(MTI―L.): Együtt a határon túli nemzetrészekkel (Sólyom László a csángókról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2008. február 7.
A Hargita Megyei Kulturális Központ 14. fotóművészeti tábora már javában zajlik. Ezúttal a moldvai Pusztina kerül lencsevégre, a február 5-étől vették birtokba a vidéket. A HMKK 2002-től indította fotóművészeti táborát, legutóbbi eseményük a gyergyóremetei táborról elkészült fotóalbum karácsonyra időzített bemutatása volt – Óda Gyergyóremetéhez címmel, Ádám Gyula szerkesztésében. Ezt 2008. január 22-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett nagyszabású csíkszeredai rendezvény követte a Csíki Székely Múzeumban, ahol az album bemutatása mellett megnyílt a projektben részt vevő fotósok 70 munkáját magába foglaló Egy nagyközség misenapjai c. kiállítás. /bb: Fotósok Pusztinán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 7./
2008. április 1.
Tankönyveket adományozott a Duna Televízió a magyar nyelvet tanuló moldvai csángó gyermekeknek. Az adományt március 30-án, vasárnap adták át a pusztinai Magyar Házban szervezett ünnepségen. Ekkor lépett fel Pusztinán Berecz András budapesti mesemondó. Szükség volt a magyar könyvekre, ugyanis, mint Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége oktatási programjának vezetője mondta: akárhányan is lennének a Moldvának tevékenykedő magyar pedagógusok, munka jutna nekik bőven. Hegyeli közölte, hogy a nyolc éve indult magyar oktatási programba eddig tizenkilenc falut sikerült bekapcsolni, ebből tizenötben az állami iskolákban fakultatív magyarórákon részt vesznek a gyermekek, szám szerint 992-en. További ötszáz gyermek pedig az iskolán kívüli foglalkozásokon mélyíti magyarnyelv-tudását. Moldvában jelenleg harminchat magyar pedagógus vállalt szolgálatot, de a programfelelős szerint további tanárokra lenne szükség, ugyanis még mindig van húsz olyan falu, ahol még szép számban vannak magyar nyelvet beszélő gyermekek. /Sarány István: Könyvadomány Moldvába. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 1./
2008. április 14.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Bákóban Bogdan Olteanu képviselőházi házelnökkel találkozott, akivel közösen az anyanyelvű misézés érdekében petícióban fordulnak a Vatikánhoz. A bákói találkozó legfontosabb témája a csángóföldi magyar oktatás volt, de a házelnökök abban is megegyeztek, ha a csángómagyar közösség részéről megfogalmazódik az igény, az anyanyelvű misézés érdekében közös petícióban fordulnak a Vatikánhoz. „Megállapodtunk abban, hogy együttműködünk a kisebbségi jogok helyi érvényesülése akadályainak elhárításában, és köszönöm az elnök úrnak, hogy támogatja a kisebbségi identitás megőrzéséhez szükséges nyelvi oktatást „ – mondta Szili Katalin. A házelnökök Lészpedre látogattak, ahol a csángó gyermekek román és magyar nyelvű műsorral várták a vendégeket. A helyi magyar oktató elmondása szerint Lészped volt az utolsó település Csángóföldön, ahol 1950-ben megszüntették a magyar oktatást. A magyar parlament egymillió forinttal kívánja támogatni a Moldvai Csángómagyarok Szövetséget (MCSMSZ) – jelentette Szili Katalin. Szili Katalin elmondta: a látogatás „diplomáciai premier” is volt, mert nem volt még példa arra, hogy e Kárpátokon túli régióban bármikor is hivatalos látogatást tett volna magas rangú parlamenti delegáció. /Román nyitás csángóéknál. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./ „Az elmúlt tíz évben nagyon sok próbálkozás volt a magyar nyelvű misézés engedélyezése érdekében. Elsősorban a pusztinaiak kérték, és a Vatikánba is eljuttatták kéréseiket, de mindig azt a választ kapták, hogy a kérdés a iasi-i püspökség hatáskörébe tartozik, ahonnan azonban nem adtak rá engedélyt” – idézte fel Hegyeli. /Székely Zita: Házelnökök összefogása a magyar misézésért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./
2008. április 14.
Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2008. április 21.
Csángó kisdiákok alkotásaikat hozták el Pusztináról, illetve Frumószáról Sepsiszentgyörgyre, a Míves Házban április 19-én volt a kiállításuk, felléptek dallal, tánccal is. Nyisztor Ilona pusztinai népdalénekes köszönetét fejezte ki azoknak a székelyföldi pedagógusoknak, akik vállalták, hogy Csángóföldre költöznek, és magyarul írni-olvasni tanítják az ottani gyermekeket. Most tizenkilenc falu iskolájában van magyaroktatás. Jelen volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes, aki eddig nyolcvannyolc alkalommal járt néprajzi gyűjtőúton Moldvában. A csángó gyermekek kiállítását a szeptember óta Pusztinán oktató Vajda Éva sepsiszentgyörgyi magyartanár szervezte. /Mózes László: Képeslap Csángóföldről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./
2008. május 9.
A Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című nemzetközi konferenciát a csángóvidék központjában, Bákóban tartják a napokban, a Teleki László Alapítvány szervezésében. Bár az elmúlt időkben haladás történt csángóügyben, még mindig nem veszélytelen egy ilyen vállalkozás – állítják a szervezők–, hiszen a helyi nacionalista erők újra és újra próbálják megakadályozni a csángóvidéki magyar nyelvű kezdeményezéseket. A konferenciára Németországból, Angliából, Olaszországból, Lengyelországból és Szerbiából érkeztek szakértők, és részt vesz Tőkés László református püspök, EP-képviselő valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke is. Első alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy a csángók középkori jelenlétének bizonyítékait is bemutató kiállítást nyissanak meg Bákóban, a pusztinai templomban pedig magyar nyelvű mise lesz. Sólyom László köztársasági elnök levelet intézett a konferencia résztvevőihez, kifejtve, a moldvai csángó kultúra a középkori európai kultúra gyöngyszeme, az európai katolicizmus keleti végvára. A csángók nyelve, zenéje, táncai, viselete a magyar kultúrának nemcsak egyik legszebb része, de a leginkább veszélyeztetett része is. /Európa nem uniformizálódik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ A nemzetközi tudományos konferenciát a csángó vidék központjában, Bákóban rendezi meg a – magánalapítványként újjászervezett – Teleki László Alapítvány. /Veszélyeztetett örökség. Csángó konferencia Bákóban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./
2008. május 9.
Május 9-én délután öt órakor kezdődött a szentmise Pusztinán, melyet Pogár Róbert csángó származású kaposvári egyházmegyés pap celebrált a templomot megtöltő 250 helybelinek és a „Veszélyeztetett örökség” konferencia résztvevőinek. Ez az esemény még nem jelenti azt, hogy a helyi egyház hozzájárulna a magyar nyelvű misékhez, a helyi pap sem vett részt rajta, de mégis elmondható: Moldvában sor került az első az elejétől a végéig magyar nyelven hangzó templomi szentmisére. A helybeliek és a konferenciára érkezettek a mise végén a Himnuszt is elénekelték a Szent István király nevére szentelt pusztinai templomban. /Erdely. ma, máj. 9./
2008. május 13.
Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2008. május 15.
Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke olvasói levelében kifejtette, másfél éve minden Pusztinába érkező magyar csoporttal bemennek Szent István király templomába. A helybeli pap csak úgy engedélyezte az egyszeri magyar misét a templomban, a csángó konferencia idején, ha Nyisztor Tinka nem lesz jelen. Tinkát bántotta ez, de a iasi-i püspök csak ezzel a feltétellel engedélyezte a magyar misét, további feltétel volt, hogy a misén maximum még 10 olyan személy vehet részt, akik nem a konferenciához tartoznak. /Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke: Magyar mise a pusztinai templomban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./
2008. október 3.
A moldvai Pusztinai Magyar Ház Egyesület megsegítésére rendeznek jótékonysági hangversenyt október 3-án Budapesten, az esten csángómagyar művészek mellett fellép a 7Határ együttes és a Misztrál együttes. A Magyar Kultúra Alapítvány és Magyar Csodaszarvas Egyesület által rendezendő jótékonysági hangverseny szünetében jótékonysági árverésen lehet licitálni Melocco Miklós szobrászművész, Petrás Mária népdalénekes, iparművész, Juhos Kiss Sándor festőművész, valamint a Sisi Galéria által felajánlott műtárgyakra. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./
2008. október 13.
Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse közölte: a szövetség örvendetesnek tartja, hogy a magyar és a román házelnök betartotta ígéretét, és közös levelet intézett a Vatikánhoz. A szövetség korábban maga kérte levélben a magyar és a román házelnököt, hogy közösen lépjenek fel az ügy érdekében. Ehhez a levélhez akkor Nyisztor Tinka, a szövetség vallási képviselője csatolta a Pusztinán élő emberek magyar misézéssel kapcsolatos kérvényeinek listáját. A csángó magyarok szövetségében dolgozók remélik, hogy a mostani levélnek nagyobb hatása lesz, mint a Szentszékhez korábban eljuttatott leveleknek. Ilyen magas rangú politikusok ugyanis még nem fordultak a Vatikánhoz ezzel a kéréssel. Maguk a csángók hiába fordultak, eddig nem találtak meghallgatásra. /Reagálás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2008. november 14.
Februárban a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte hagyományos fotótábor Pusztina csángó településen töltött egy hetet. Számos különleges, érdekes felvétel született. Ebből mutattak be válogatást Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A fotósok felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértek haza Pusztináról. Ádám Gyula fotóművész nemrég Brüsszelben állította ki pusztinai felvételeit. A székelyföldi vízimalmokról kiadott fotógyűjteménye pedig elnyerte a Marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár Szép Könyv I. díját. /(nk): Pusztinai életképek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2008. november 24.
A pusztinaiaknak jutott a főszerep a nyolcadik alkalommal megtartott Csángó Nap Csíkszeredában elnevezésű rendezvényen. A rendezvény nyolc évvel ezelőtti megálmodója, aki sok száz csángó gyermek magyar nyelven való tanulását tette lehetővé, Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő köszöntötte a díszvendégeket. Idén is nyolcvanegy csángó gyermek tanul Csíkszeredában. 2000. november 5-én fogalmazták meg a moldvai csángó magyarok cselekvési tervét, amelynek része volt az Erdély több városában évente megrendezendő csángó nap. Csíkszeredában komoly pártfogókra talált a rendezvény, amelynek szervezését idén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vette át. Felléptek a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok, a Kalagor Zenekar, valamint a pusztinai Szent István Egyesület Hagyományőrző Csoportja. /Antal Ildikó: Csángó nap – dalban, szóban, képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./
2009. március 6.
Petru Gherghel jászvásári római katolikus megyéspüspök válaszlevele Tőkés László püspök, EP-képviselő megkeresésére mind hangnemében, mind tartalmában ismételten alátámasztja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett csángómentő mozgalom szükségességét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalásában leszögezte, a jászvásári püspök az identitásválasztás szabadságára való álságos hivatkozással eleve megkérdőjelezi a több évszázada Moldvában élő csángók magyarságát és anyanyelvét. Népszámlálási adatokra hivatkozva csak és kizárólag román nemzetiségű római katolikus hívekről hajlandó beszélni. Tovább él a nacionál-kommunizmus szelleme, melynek lényege az asszimiláció. Petru Gherghel válaszlevele Tytti Isohookana Asunmaa raportőr Jelentésében foglaltakat is figyelmen kívül hagyja, mely alapján az Európa Tanács ajánlást fogalmazott meg a csángók védelmében. Emlékezetes, hogy 1991-ben a pusztinai csángók kétszáz aláírással hitelesített kérvényt juttattak el a jászvásári püspökségre, amelyben a magyar nyelvű misézés lehetőségének biztosítását kérték. Ezután Grigore Dima püspök-helyettes egyenként hívatta be a kétszáz aláírót, minek következtében egyesek visszavonták az aláírásukat. Másokat viszont ennek ellenére sem sikerült megfélemlíteni, és a püspökség azóta is adós az írásos válasszal. A csángómagyarok vezetőinek bevonásával a kérdés megnyugtató rendezése érdekében további párbeszédet szorgalmaz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a jászvásári római katolikus egyház vezetőivel. /Állásfoglalás a moldvai csángó-magyarok jogainak védelmében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2009. április 15.
Húsvéti ünnepi szentmisét mutatott be magyar nyelven április 12-én, vasárnap a csángóföldi Pusztinán Berszán Lajos katolikus plébános. A Szent István-templomban tartott ünnepi eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki Berszán atyával együtt a szertartás után beszélgetést folytatott a pusztinai plébánossal. Berszán Lajos maga is foglalkozik gyimesi és moldvai csángó gyermekekkel, akik az általa vezetett gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban tanulnak. Pusztinán tavaly májusban már tartottak magyar nyelvű misét, a pusztinai plébános akkor azoknak a tiszteletére engedélyezte azt, akik Bákóban részt vettek a Teleki László Alapítvány által rendezett, Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című kétnapos nemzetközi tudományos konferencián. Két héttel később az ugyancsak moldvai Magyarfaluban mutattak be magyar nyelvű szentmisét, az ott felújított Magyar Ház felszentelése alkalmából. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse úgy értékelte e szertartásokat, hogy ha lassan is, de kezd olvadni a magyar misézéssel kapcsolatos „vastag jég” Moldvában. Az Európa Tanács ajánlása – felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – korábban már kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén csoportot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. /Magyar nyelvű mise Pusztinán. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./
2009. április 18.
A pusztinaiak elégedetlenek a húsvétkor tartott magyar misével, mert kiderült, hogy az nem nekik szólt, hanem annak a tíz diáknak, akik a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban tanulnak. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke elmondta, nem mindenki mehetett be a templomba, mert egy szülő az ajtóban állt, és visszatérítette az érkezők egy részét, ennek ellenére több mint kétszázan részt vettek a szentmisén. Pusztinában tizenöt éve tartanak húsvétkor magyar nyelvű misét, de egyszer sem a templomban, hanem magánház udvarán. Azután kiderült, Berszán Lajos gyimesfelsőloki paptanár tartja a misét húsvétkor magyar nyelven a pusztinai templomban, de azt nem mondták a híveknek, hogy Berszán atya az ő végzős tanítványaiért misézik. „Nekünk nem kell olyan mise, amelyre a helyiek nem mehetnek be, nekünk állandó jelleggel kell magyar mise a templomban” – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nem ilyen magyar misét akarnak (Pusztina). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2009. május 29.
Csángó gyerekek befogadásával próbálják megakadályozni a magyar nyelvű oktatás felszámolását a Beszterce-Naszód megyei Vicében. A Bástya Egyesület 22 csángó gyerek oktatását és ellátását vállalta, hogy ily módon nemcsak a településen, hanem 8. osztály után a közeli Besztercén is biztosítani tudják a magyar osztályok indításához szükséges diáklétszámot. A vicei Dsida Jenő Általános Iskolában frissen meszelt falak, vadonatúj hőszigetelő nyílászárók, újonnan felszerelt mosdók sorakoznak. Az 5–8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra Vicén, előtte a községközpontban, Apanagyfaluban tanultak a gyerekek, mesélte Lapohos Ella igazgató. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyermek tanul, a diákok a Bástya Egyesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útmutatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze. Kapcsolatba kerültek a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvánnyal, segítségükkel beindították a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. Kölcsönösen segítetik egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. A Bástya Egyesület a gyerekek teljes ellátásáról gondoskodik. A helybéli nevelőnők munkáját két Vácról érkezett önkéntes segíti, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatói az Erasmus diákcsereprogram keretében töltik itt három hónapos szakmai gyakorlatukat. A Bástya Egyesület a 8. osztály befejezése után sem hagyja cserben pártfogoltjait. A gyerekek ellátása, taníttatása sok pénzbe kerül, ehhez az egyesület pályázatok útján, főleg magyarországi alapítványok révén szerez támogatást. A Szülőföld Alap, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal, a Pro Diaszpóra, a Communitas és a MOL Románia alapítványa is segítette őket. /Pap Melinda: Riport: Magyarmentés Vicében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./
2009. június 19.
Az idei Szent István-zarándoklat alkalmával Erdély hét települése mellett Csángóföld három településére is elviszik Szent István érintéssel ereklyésített kardját. A Szent István-zarándoklat 2009. esztendei útja a következő: augusztus 9-én Gödöllőről indulnak a zarándokok, majd Érmihályfalván, Hegyközcsatárban, Tordán, Csíkszeredában, Gyergyócsomafalván és Gyergyótölgyesen tartózkodnak a résztvevők. A zarándoklat augusztus 16-án érkezik Csángóföldre, ekkor Pusztinán lesznek, 17-én Somoskán, 18-án Magyarfaluban tartózkodnak, augusztus 20-án, Szent István napján pedig Kézdiszentléleken részt vesznek a perkői búcsún. A Szent István-zarándoklatot 2005 óta szervezik meg, ennek során a résztvevők mintegy hétezer kilométert tesznek meg a Kárpát-medencében a Szent István-ereklyével. A szervezők a szellemi táplálékon és a magyarságtudatot erősítő ereklyén kívül, amelyet idén a Csángóföldre is elvisznek, adományokkal is szeretnék segíteni a csángómagyarokat. /Zarándoklat Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 23.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében június 20-án idei második kitüntetési ceremónia alkalmával a csángó magyar kultúrát közvetítő szerepéért Nyisztor Ilona, a pusztinai Magyar Ház vezetője, óvónő, csángó énekes Magyar Örökség Díjat vehetett át. A népszerű előadó, valamint a karácsonyi csángó dalokat és édesanyjától tanult régi énekeket tartalmazó CD-iről, illetve a csángó gyermekek egyik legeredményesebb zenei oktatójaként ismert énekes tevékenységét Kobzos Kiss Tamás előadóművész méltatta. /(fekete): Magyar Örökség Díj Nyisztor Ilonának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./
2009. július 3.
Július 2-án Futásfalván a kegyhelyen Sarlós Boldogasszony napján fogadalmi nagy búcsút tartottak. Sok településről, több moldvai csángómagyar faluból, valamint a határon túlról érkeztek zarándokok. A népviseletbe öltözött csángómagyarok szokás szerint egy nappal a búcsús szentmise előtt dr. Jáki Teodóz Sándor győri bencés paptanár vezetésével érkeztek Futásfalvára. Az ünnepi szentmise a kegytemplom kertjében, szabadtéri oltárnál kezdődött. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek a környékbeli papság részvételével celebrálta. Tizenhetedik alkalommal működött közre a Kelemen Antal által vezényelt rétyi Kováts András Egyesület fúvószenekara. Az ünnepi szentmise után a több száz fős tömeg Mária-énekeket zengve elindult a tizennégy stációs, egy kilométer hosszú útszakaszon a Golgota felé. A futásfalvi székely ruhás fiatalok a fatimai kegyszobor hű mását vitték magukkal. Az idei fogadalmi búcsú a pusztinai Nyisztor Ilona által előadott, Ó, Szent István dicsértessék kezdetű ősi csángó énekkel ért véget. /Iochom István: Tizenhetedszer a kegyhelyen (Sarlós Boldogasszony-napi fogadalmi nagy búcsú Futásfalván). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./
2009. július 22.
Magyarországi és csángómagyar diákoknak szerveznek közös népzenei tábort július 24. és augusztus 2. között a moldvai Pusztinán, ahol helyi muzsikusok, táncosok tanítják majd a fiatalokat – mondta el Kobzos-Kiss Tamás, a szervező Óbudai Népzenei Iskola vezetője. Pusztina község csángómagyar közösségével többéves az iskola kapcsolata. A tábor megvalósítását segítette, hogy Nyisztor Ilona az idei évben kinevezést kapott a pusztinai Magyar Ház vezetésére. A táborozók a népzenén kívül elsajátíthatják a csángómagyar táncokat, hallhatnak moldvai meséket, valamint szövés-varrás és kézműves-foglalkozások is szerepelnek a programban. A mintegy háromezer lelket számláló Pusztinán még szinte mindenki érti és beszéli a magyar nyelvet. /Népzenei tábort szerveznek Pusztinán diákoknak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./
2009. augusztus 19.
A moldvai Lábnyik faluban tartották a IX. Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet augusztus 11-16-a között. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében zajló rendezvény Csángóföld kultúrájával és hagyományaival ismertette meg a résztvevő egyetemistákat. A kilenc éve életre hívott erdélyi kezdeményezés során a részt vevők ezúttal rendhagyó módon a moldvai csángó falvakat, a gyimesi ezeréves határt, a bukovinai kolostorokat, illetve Suceava és Bákó városait keresték fel. Az érdeklődők betekintést nyerhettek a lábnyiki, pusztinai, magyarfalusi és lujzikalagori magyar csángók népszokásaiba és életvitelébe. Hat napon keresztül hang- és képanyagokat is gyűjtöttek a fiatalok, és a magyar nyelvápolás szomorú helyzetéről is tájékozódhattak: a 9000 magyarul beszélő gyermek közül mindössze 1500-an vehetnek részt fakultatív magyarórákon, ráadásul egyetlen faluban sem tartanak anyanyelvű szentmisét a katolikus csángó-magyaroknak. A tartalmas programot Háromszéken, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban zárták. A szabadegyetemen megjelent Solomon Adrián, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is. /Néprajzi nyári egyetem Lábnyikban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./
2009. október 19.
„Már a tavalyi pusztinai magyar misét is áttörésnek tekintettük, de ha az áttörés volt, akkor a mostani lábnyiki mise sokszorosan az” – jelentette ki Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója az általa szervezett ötödik csángókonferencia után. A Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák című tudományos tanácskozás központi témája a kisebbségben élők lelki gondozása, ezen belül pedig a moldvai csángó közösség anyanyelvi hitéletének a kérdése volt. A konferencia részeként harangozták be azt az október 17-én tartott lábnyiki misét is, amelyen látványos gesztusok történtek az anyanyelvi misézést immár évtizedek óta hiába kérő csángók irányában. A román-magyar-latin nyelvű misét Petru Gherghel iasi-i püspök koncelebrálta, aki a „Dicsértessék a Jézus Krisztus” és „Isten hozta” szavakkal magyarul is köszöntötte a híveket. A magyar prédikációt Cserháti Ferenc, a magyar szórvány gondozásával megbízott esztergomi segédpüspök tartotta. A szentmisén magyar egyházi énekek is felcsendültek. Eddig a iasi-i püspök és hivatala bizonyult a magyar misézés legfőbb ellenzőjének. Petru Gherghel a Krónikának nyilatkozva többször kijelentette, akkor engedélyezi egyes moldvai római katolikus templomokban a magyar nyelvű misézést, ha megbizonyosodik róla, hogy az illető településen a hívek legkevesebb öt százaléka nem beszéli a román nyelvet. Ioan Robu bukaresti érsek, a romániai katolikus egyház feje újságírói kérdésre kijelentette: „Meggyőződésem, hogy néhány moldvai csángó faluban, ahol ezt a hívők kérik, még a közeljövőben tarthatnak magyar nyelvű miséket!” Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke a mise után megkereste Petru Gherghel püspököt, és amikor arra kérte, hogy legyen folytatás, tőle is biztató szavakat hallhatott. Az anyanyelvi hitélet kapcsán a Bákóban tartott konferencián is hangzottak el javaslatok. Diószegi László elmondta, a magyarországi római katolikus egyházban paradigmaváltás ment végbe, és immár a moldvai csángómagyarokat is a Kárpát-medencén kívüli katolikus szórványmagyarság részének tekintik. Az alapítványi elnök a váltást Erdő Péter bíborosnak tulajdonította. A csángó származású, Magyarországon és Olaszországban tanult, jelenleg pedig a szlovéniai Murakeresztúron szolgáló Pogár Róbert római katolikus pap azt kezdeményezte, hogy hozzanak létre vegyes bizottságot a magyar és a román katolikus egyház vezetői, és ebben tárgyalják meg a magyar mise kapcsán felmerülő kérdéseket. /Gazda Árpád: Román–magyar püspöki misét tartottak a Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
